Ez a hétfő is átlagosan kezdődött. Reggel fölkeltem, megreggeliztem, majd elmentem gyűlésbe. Ám 9-kor csak annyit vettem észre, hogy mindenki beült a terembe, és én 10 gyerekkel az udvaron maradtam. Ekkor kezdtem igazán megébredni. Elsőre kicsit megrémültem, mert nem ismertem a gyerekeket. Na meg egyből vitatkozni kezdtek, hogy ki ugráljon a trambulinon. Hogy igazságot tegyek köztük, elsőre lehetetlennek tűnt. Már az első fél órában sikerült elérjem, hogy egy kislány ne álljon szóba velem. Gondoltam magamban, nehéz hétnek nézek elébe.
Aztán szerencsére sikerült megismerkedni a gyerekekkel. Hosszú, és hasznos napi program volt, mivel filmnézés után érkeztek a Vöröskereszt dolgozói, és megtanították az elsősegély nyujtás alapjait. Utána ismét gyönyörű sebeket alkottak, úgy a gyerekeknek mint nekünk, hisz legbelül még mi sem nőttünk fel, élvezzük az ilyesmit.
Kedden sajnos már kevesebbet találkoztam a gyerekekkel, de az a pár óra is élmény volt velük. Én is megkedveltem őket, ők is engem. Én voltam a "rózsaszín hajú lány" nekik.
A szerda kicsit mozgalmasabb volt már, mivel a táborozó gyerekek aznap Örökösföldön voltak velünk egész nap.
Sokat játszottunk, bent a teremben és kint is. Ők is, én is élveztem ezt a napot. Kézműves foglalkozás is volt, ahol gyönyörű képek születtek.



A hét további felében sajnos nem vettem részt foglalkozásokon, és a táborban sem, mivel lebetegettem. Ennek ellenére a pénteki kézműves, Andi és két önkéntes segítségével, sikert akaratott, szebbnél szebb virágok készültek a távollétemben is.



Összességében jó hét volt, bár nagyon sajnálom, hogy kihagytam a hét második felét, és a kenuzást is.